Arról, hogy a seggek tömegközlekedéskor éppen a fejednél vannak.
Éppen a fornetti zacskós fornettimbe haraptam volna bele a nyugati mozgólépcsőn felfelé, mikor magam elé tekintve belém nyilallt a borzalmas felismerés: folyamatosan emberek segge előtt van a fejem. Vagy mögött. Habár a segg tudtommal hátrafelé áll előre, vagyis napi rendszeres utazásaim során órákat tölt az arcom különböző seggektől kevesebb mint fél méterre.
Ott kezdődik a dolog, mikor felszállok a nem alacsony padlós buszra. Már felszállás közben, tessék, ott van előttem egy segg. A buszon leülök, na, hát nem éppen nemiszerv és seggmagasságban van a fejem?
Átszállok a villamosra. A négyeshatoson csak a legkényelmetlenebb kakasülőn nincs az ember feje segg és nemiszervmagasságban, de arra csak az öregek ülnek, meg akik össze tudják szorosan zárni a lábukat, vagyis a huszonév alattiak.
Ha mindez nem lenne elég, jön a kedvencem: a mozgólépcső. Legyen szó aluljáróról, metróról, plázáról, a legjobb hely, ha az arcunkat idegen seggközelben akarjuk tudni.
A metróból kifelé mindig odafigyelek a helyezkedésre. Elsőnek lenni kitüntetés. Más nézi a segged, érzi a segged, elszenvedi a segged adta látványt és/vagy szagot, de neked csak az éles, csípős huzatot kell állnod, melyről senki nem tudja, honnan érkezik, és miért csak Budapesten fúj. Ha a tömeg közepén vagyok, akkor mindig a hangulatomnak megfelelően, és a tömeg nagyságához felmérten választok. Ha van rá lehetőségem.
Mikor a tömeg választ, nincs esély. Ilyenkor szoktam kikapni a nagydarab tanító- és takarítónőket, akiknek sonkái már fényesre csiszolták vászonnadrágjaikat, melyeket szenvtelenül tolnak a mögöttük tömegközlekedő arcába. Ha van gyors reagálási lehetőség, kinézek egy tinilányt. (Állítólag a lányok nem finganak, csak miután már asszonyok. Meggyőződésem, hogy ez kapcsolatban van a szüzességgel és a házassággal, de még nem sikerült bizonyítanom.)
Vajon jött már valaki az én seggem után? Volt már a seggem kiválasztott?